Elveszett emberekben gázolok térdig
Karok nyúlnak ki értem, s letépik
Rólam a ruhát, mit oly nehezen öltöttem magamra
Vak voltam a tetteknél, de adtam a szavakra

Elveszett emberekben gázolok térdig
Nap mint nap jönnek, s néha megkérdik
Hogy hogy lehet az, hogy ők már elfeküdtek
Nekem meg minden nap igazi ünnep

Elveszett emberekben gázolok térdig
Én egy útra vágyom, ahol majd megértik
Hogy hova akarok én igazából jutni?
Elveszett emberektől nagyon messze futni

De elveszett emberekben gázolok térdig
Vannak más félék is? Vagy ez már csak tévhit?
Nem tudom, nem látom, nem hallom nem érzik.
Elveszett emberekben gázolok térdig.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.