Ajándékot készítettem Neked.

Hetekig jártam az ablakod elé, hogy benézzek, hogy vagy.

És ujjammal minden nap rajzoltam egy képet a párába, hogy lásd, mit takar a név, Tamás.

Ajándékot készítettem Neked.

Hetekig az ablakod elé hordtam piciny darabkáit, de úgy, hogy ne vedd észre, majd egyben látod.

A talán szép világot.

És ujjammal minden nap rajzoltam a képet a párába, hogy érezd, én Tőled nem félek.

Ajándékot készítettem Neked.

Hetekig kerestem a papírt, amiben majd átadom, amiben annyira szép lesz, amennyire csak lehet.

És elvarázsolhatom Veled szívedet.

És ujjammal finoman kötöttem rá a csomót, hogy fogjon, de könnyen ki tudd majd bontani és ami benne van, ne lehessen elrontani.

Ajándékot készítettem Neked.

És oda is adtam, bár nem az egészet, mert nem csinálhatok ennyire merészet, csak amennyit szabad, mert amit mostanság teszek, elveheti a kedvedet.

És Tomi már nem ravasz.

És kezemmel remegve tartottam, hogy vajon kéred? Mert ha nem akkor félreteszem és majd kibontom magam és nem lesz még egy szomorú szavam sem, mert az ajándék az szép és az, hogy élt, mindent megért.

Ajándékot készítettem Neked.

Ajándékot készítettél nekem.

Hetekig csináltad bent a szobában, amíg én az ablakra rajzoltam ujjaimmal és mondtam szépeket.

De karácsonykor nem az én fám alatt kapott szép helyet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.