Kavics a földön, előttem hever
- Belerugjak? Jön is a kérdés
- Rugjak, de minek? mondom a választ
Sokkal nagyobb gond ami lever.

Közönyös vagyok, mondhatnám bátran
de hülyeség lenne, mert agyam bökik
Gondolatom csak egy lyukban mozog
Így lesz ez mindig, míg meg nem szökik

Elszökik messze, távolba tőlem
De mikor jön a szél, mi elfújja majd?
Közönyös vagyok még ezzel is szemben
Csak nehogy a közönyöm legyen a vesztem.

- Rugj belém rugj csak! Sikít a kavics
- Hisz dolgom ez, hogy tégy így egy lépést!
És én csak mélán rugok bele egyet
De kevés volt ahhoz, hogy valamire taníts

Mindegy, megyek tovább, hisz közönyös vagyok
Így telnek napjaim, de nem érdekel
Hisz a közöny pont erről szól hogy csak mész
Mert sokkal nagyobb gond, ami lever

A bejegyzés trackback címe: