Felvagyok forrva
Ha tehetném ölnék
De azzal csak magamat
s mást nem gyötörnék

Nagyon dühös vagyok
Mert hazudtál nekem
Én otthonod voltam
De nem volt benned helyem

Őrjöngve állok
Fújtatva bőgök
A hátamből kiállnak
Azok a nagy tőrök

Szétfeszít az érzés
ezt kaptam csak tőled
Mostmár aztán felőlem
Bárki fejbelőhet

Köszönöm, köszönöm
Ezért már megérte
Remélem boldog vagy
Célodat elérve

Légy büszke magadra
Eldobtad mindenem
Azt hitted velem volt
Életed szintelen?

Majd megtudod igazán
Hogy milyen az életed
Milyen volt velem rég
Felhőtlen kék eged

Eladtad magadat
Légy büszke rá kedvesem
Fetrengj a kanoknak
szarosan, nedvesen

Nekem egy Nő voltál
Életem értelme
Mostmár Te nem vagy más
Csak legnagyobb félelme

Írtó dühös vagyok
Mert csak nekem hazudtál
Barátaid árnyában
Őszintén kamuztál

Aláztál, gyötörtél
szép lassan megöltél
Tapsold hát művedet
S ha senki sem hű veled
Színzed újra színezd újra
a kibaszott életed

Egyet ám jegyezz meg
Eldobtál kevélyen
S ez neked megérte
Megtetted merészen

De benned mi forr még?
Talán már semmi sem
De többet engem nem találsz
meg újra senkiben

Én voltam az egyetlen
S én leszek az mindig
Akár, hogy is hazudsz
S nem akarod hinni

Dühös vagyok nagyon
Bosszús vagyok tényleg
Eljátszottad velem
A szemétláda férget

Nem értem, nem értem
Miért kellett ölnöd
Pont engem, csak engem
Végleg meggyötörnöd

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.