Titokban sírdogálsz, mert a könnyeid talán kivésik szavaid a torkodból,
miket a világra köpnél és magadra.
Titokban.
Hőzöngve intrikálsz, mert életed elcsusszant,
s a lelki kéj már nem az öröm, csak a túlélés.
Hőzöngve.
Megtörve fetrengsz, mert a földtől már nincs alább,
de majd ha sírod ásod megtudod.
Megtörve.
Alázva tépelődsz, nem érzel több erőt, hogy újra a saját szemedbe nézz,
hiszen a többi emberrel mire mész?
Alázva.
Hitetlen, hanyag szál, magadra maradtál,
de bízhatsz még a jövőben, csak Te lettél.
Hitetlen.
Gőgösen örzöd még, életed emlékét,
erővel kutatod, hogy mibe dughatod lelked ép szegletét.
Gőgösen.

A bejegyzés trackback címe: